Elköltözik a MoeskoMusic!

Kedves Zenebarátok!

A MoeskoMusic az utóbbi fél év döcögős tempója után ismét megpróbál lendületet venni, és párnapi rendszerességgel újdonságokat szolgáltatni az ambient házatájáról, legyen szó posfordi pszichedeliáról vagy enói energiákról, napjainkról vagy a régi szép időkről.

A továbbiakban egy új honlapon evezünk tovább a loopok tengerén: az ambient.blog.hu nemcsak megújult külsővel, de a lehetőségek szerint színesebb tartalommal is vár titeket. Az utolsó simítások még jócskán hátravannak, de azért gyertek csak, a cipőt nem is kell levenni.

°°°

Dear Music Lovers!

After a kind of slowdown MoeskoMusic is here again to invite you for discovering the secret realms of ambient, either the Posfordian psychedelic side of it or the energy of Eno; current releases or unforgettable evergreens.

From now we're rollin' on at another website: ambient.blog.hu welcomes you not only with a new design, but with as colourful and interesting content as I can make it to be. The site still needs some tiding up, but you can come anyway, you don't even have to take your shoes off.

Mountains: Air Museum (@ Kultblog)

A Mountainst Brendon Anderegg és Koen Holtkamp futtatja, és alapvetően a barkácsmódszeres laptop-ambient alműfaját erősítik. Eddigi lemezeik ugyanakkor a szerény felszerelés mellett is úgy szóltak, mint egy instrumentális munka. Új, Air Museum című lemezükön felcserélték a képlet tényezőit: ezúttal valós hangszerekkel próbáltak létrehozni mesterségesnek tűnő laptophangzást. Az érdekes kísérletről a Kultblogon írtam bővebben, gyertek, olvassátok el!

John Beltran: Ambient Selections 1995-2011 (@ Kultblog)

John Beltran abba a csoportba tartozik, akik a '90-es évek közepén úgy dobbantottak nagyot, hogy a trance féktelen hevét mégis fékezték a lazulós chillout hűvösségével. Ezekből a lazulós munkákból gyűjt össze néhányat ez a nemrég megjelent válogatáslemez.

Olvasd el a kritikát a Kultblog.hu-n!

Pjusk: Sval

Ez egy ízig-vérig téli lemez. Didergős hőmérséklettel, sivár és mozdulatlan tájképekkel, néma hóeséssel és csalóka napfénnyel. A kesztyűt és a sálat jobb már most, az elején elővenni.

Elolvasom »

Dustin O'Halloran: Lumiere

Kiadó: 130701
Megjelenés ideje: 2011. február 28.
Műfaj: modern classical

1. A Great Divide
2. Opus 44
3. We Move Lightly
4. Quartet N.2
5. Opus 43
6. Quintette N.1
7. Fragile N.4
8. Opus 55
9. Snow + Light


Dustin O'Halloran már több mint tíz éve aktívan tevékenykedik a zenei életben, mégis csak tavaly jött el az a pont, melytől fogva a neve jelenteni is kezdett valamit. 2010 áprilisában az elit légkörrel bíró Sonic Pieces adta ki Vorleben című lemezét, mely a Piano Solos 1-2-höz hasonlóan rövid zongoraetűdöket gyűjtött egy csokorba. Ugyan O'Halloran már a Dévics duó tagjaként, valamint korábbi szólómunkák keretén belül is tett említésre méltó próbálkozásokat, mégis a Vorleben az első olyan kiadvány, melynek érdemes kitüntetett figyelmet szentelni.

Mi most mégsem ezzel a lemezzel, hanem az idén februárban megjelent Lumiere-rel foglalkozunk. Míg ugyanis a Vorleben instrumentális repertoárját egy szál zongora alkotja, addig a Lumiere világát hegedű, cselló, gitár és nem utolsó sorban a visszhangok és térhangok jóval kreatívabb kollázsa népesíti. A vendégelőadók között megtaláljuk többek között Adam Wiltzie-t (Stars of the Lid; gitár) és Peter Brodericket (hegedű), a hangsávok keverését pedig Jóhann Jóhannsson végezte. Már ez a három név is jelzi, hogy a Lumiere sokkal többre vállalkozik, mint Dustin O'Halloran korábbi művei.

Ahogy az már a korábbi albumokon is meghatározó volt, úgy most is a hintajátékra emlékeztető minimalizmus strukturálja a számokat. Rendszerint apró, törékeny alapötlettel indulunk. Ez sorozatosan ismétlődik, és közben fokozatosan lendületet gyűjt: lassú átmenet pianóból fortéba; a cselló és a hegedű előkúszik a csendből; a tágas, olykor templomi akusztikához hasonlítható tér pedig varázslatos egyveleggé fésül valamennyi hangot. Persze nem úgy, mint a tavalyi Olan Mill-albumon (Pine). Itt minden hangszer ura a saját felségterületének, a lemezre mégis a konstruktív és oldott hangulatú csapatmunka jellemző.

Tekintve, hogy szinte mindig pianóból indulunk, a felvezetés mindig érzékeny hangvételt üt meg. Ez néhol az idilli kiteljesedésbe kalauzol (Fragile N.4), máskor pont a kiüresedésben leli meg a teljességet (Opus 55), bizonyos esetekben pedig megmarad szándékosan befejezetlennek, vázlatosnak (We Move Lightly). Egyedül a túlontúl expresszionista Quintette N.1 lóg ki a sorból, melynek érzelmi túlfűtöttsége és rapszodikussága a kelleténél jobban elüt a Lumiere alapvetően letisztult, megfontolt temperamentumától. A lemezt záró Snow + Light azonban jócskán kárpótól, és feledteti az összkép tökéletlenségét. Egy elhagyatott tisztás mozdulatlan tájképe ez. Gömbölyű pelyhekben, lustán esik a hó. A téli égbolt milliónyi csillagja egyenként gyúlik ki. A horizonton már látni a hajnali napfény első sugarait, átellenben azonban még a sötétség fed mindent. Hogy merre tovább - még nem tudni. És még nem is kell tudni. Az biztos csupán, hogy ezen a hajnalon valami véget ért. (2011 egyik legjobb munkája.) És valami új kezdődött el. (Dustin O'Halloran művészi felnőttkora.)

_______________
Dustin O'Halloran lemeze a FatCat Recordstól rendelhető meg. Bele is lehet hallgatni.

BEN FROST @ Trafó, 2011.05.05., 21.30

Holnap a hűvös hangképek világában otthonosan mozgó Ben Frost lép fel a Trafóban, és egy fagyos óra erejéig elhessegeti a közelgő nyár szelét. A fickót a szólóalbumok (Steel Wound, Theory of Machines, By the Throat) mellett Tim Hecker legutóbbi lemezéről (Ravedeath, 1972) is ismerhetjük. A fél tízkor kezdődő fellépést az angol Scout Niblett előadása vezeti fel fél kilences kezdéssel. Gyertek!

Muridae: Under the Fable of Meaning

Kiadó: Silentes
Megjelenés ideje: 2009. szeptember 24.
Műfaj: drone ambient, dark ambient, idm

1. Sunken Street Light
2. Instant Under
3. Tone Faker
4. Vertigo
5. Under the Fable of Meaning
6. Pillars of Islam
7. Hidden Tapes


A diszkográfiai adatbázisokban való keresgélés után eme album előadója új névnek tűnhet az ambient műfajban, valójában viszont Jason Corder (Off the Sky) és Matteo Zini (Opium) párosáról van szó, akik egy harmadik művésszel, Brian Archinallal társulva hozták létre a Muridae-t.

Corder és Zini ezelőtt már kétszer is dolgozott együtt. Közös munkájuk gyümölcse a 2006-os Autunno és a 2007-es thepresentday című lemezek, melyek egyaránt a Practising Nature gondozásában jelentek meg. Érdekes anyagok voltak ezek, bár ténylegesen főleg azok számára váltak izgalmassá, akik kifejezetten a mikroszkopikus IDM és a sötét morgásokkal megtűzdelt drone ambient mesteri, ám nem túl gyakori kettősére voltak kíváncsiak. Ezt a szokatlan alműfajt a mai napig kevesen művelik, jól pedig még kevesebben. Vir Unis például hajlamos elkalandozni ebbe az irányba, és hallhattunk figyelemreméltó próbálkozásokat a Kalitz című Vataff Project-lemezen is. A listát egy-két névvel (nem sokkal többel) lehetne még bővíteni, de az IDM-előadók tábora általában mégis messze esik a dark/drone ambient képviselőitől. Ebből a szempontból tehát egyenesen hiánypótlónak bizonyul a Corder-Zini páros, akik maguk is meglehetősen eltérő zenei világot képviselnek, ezt a két világot azonban sikeresen egyesítik a közös munka során.

A duóval való ismerkedést érdemes mégis azzal a lemezzel kezdeni, ahol már trióként dolgoztak együtt, az Under the Fable of Meaning ugyanis kiköszörüli a korábbi kiadványok szépséghibáit. Az Autunno című lemezt egy inkább rossz, mint jó értelemben vett formai szertelenség jellemzi, ami kissé ügyetlen párosításnak bizonyul a számokra gyakran jellemző világvége-hangulattal. Ha még emlékszünk a Sympathetic Flying Objects című Opium-lemez szívettépően erős atmoszférájára, könnyen beláthatjuk, mennyire rossz választás egy ilyen hangvételhez hozzáadni az Off the Sky-féle IDM-jammelést. A thepresentday egy fokkal már előrébb járt: Corder sikeresen visszafogta magát, az eredmény ezúttal viszont Zini miatt lett kissé unalmas. A lemez egysíkúsága akkor válik igazán kiábrándítóvá, amikor az egymást követő számokból meghallgatunk tíz-húsz másodpercet tetszőlegesen kiragadva: azt fogjuk hallani, hogy gyakorlatilag mindvégig ugyanaz a loop szól, ez a fajta minimalista konzekvencia pedig határozottan nem tett jót az összhatásnak.

A Muridae azonban végre úgy szól, ahogy kell. A korábbi két lemez stílusának egymás mellé pakolása után először itt érezzük a valódi összmunkát, a folyamatot, melynek során a pislákolva pulzáló drone-ok fokozatosan virágzanak fel, s vele együtt virágba borul egy virtuális valóság végtelen mezeje is. Zini loopjai az alkotó legjobb lemezeit (Watercolors, Algorithms) idézik, Corder játékos gépiessége pedig megfontoltan halad arra a szintre, ahol a mesterségesen létrehozott teremtmény egyszer csak hús-vér lénnyé válik. A magasra repítő, hipnotikus felütés a lemez közepéhez érve ugyan visszatér a föld közelébe, mégis megőrzi változatosságát. Erre a címadó darab a legjobb példa, mely egyszerre komoly és habkönnyű formai kísérlet a drone, az idm és a techno határmezsgyéjén. Előtérbe kívánkozik időnként a finom glitch is (Pillars of Islam), de a mindvégig hallgatóbarát stílust egyszer sem töri meg. A tizenhárom perces Hidden Tapes zárja a korongot, és kiválóan foglalja össze annak legfőbb sajátosságait: a rendkívül hosszú, letisztult, mély loopot; az éles, részletekben tobzódó, mégsem harsány elektronikus hanghatásokat; valamint azt a lassú, repetitív formai szerkezetet, amely a kétezres évekre nagyon jellemző módon Corder és Zini munkáit is majdnem mindig áthatja, és az előretartó zenei fejlődés helyett egyetlen témára kínál számtalan variációt. Nem hibátlan lemez, vannak rajta érdektelenebb szakaszok is (Vertigo). Egy ritka alműfaj reprezentánsaként azonban - sőt tán még példaképként is - gond nélkül helytáll.

_______________
Megvásárolható közvetlenül a Silentestől.

Younger Brother: Vaccine

Az angol Younger Brother duó harmadik lemeze már a megjelenése előtt heves indulatokat váltott ki a rajongókból. Mikor a cikkhez készülődtem, elhatároztam, hogy minden erőmmel azon leszek, hogy az általános vélekedéssel ellentétben bizonyítsam: a Vaccine-nek vannak értékes pillanatai. Nem volt könnyű dolgom.

Elolvasom »

FOR NIHON - felhívás

Március 11-én tragikus horderejű földrengés sújtotta Japánt. A világ legkülönbözőbb pontjain a legkülönfélébb csoportok, szervezetek próbálják szolidaritásukat kifejezni, és lehetőségükhöz mérten segíteni a szerencsétlenül járt embertársakon.
Az ambient köreiben igen magasan jegyzet Keith Kenniff (Helios, Goldmund) és felesége úgy döntöttek, egy válogatáslemezt hoznak létre, melyhez a kortárs ambient és elektronikus zene legnívósabb képviselőit kérik fel, a lemezeladásból származó bevételek 100%-át pedig a Japan Earthquake Relief Fund szervezetnek ajánlják.

A lemez hamarosan napvilágot lát digitális és kézzel fogható formátumként is. Amennyiben te is fontolóra veszed, hogy szeretnél egy CD-t, olvasd el Bődi Balázs ötletét, aki a következőt javasolta:
Arra gondoltam, elő lehetne segíteni a vásárlást azzal, hogy én magamra vállalnám a rendelést. Vennék mondjuk 10-15 albumot, és aztán én elpostáznám, vagy Budapesten személyesen átadhatnám annak, aki kéri, természetesen az eredeti árán (20 $ +2 $ postaköltség). Így akinek nincsen bankkártyája, Paypal-accountja, az sem ütközne akadályba. Fizetni meg ráér, miután kézhez kapja a lemezt. 20 dollár... nem egy nagy összeg, de ha vennének 15-en, akkor már 60 ezer forint Magyarországról... sok kicsi sokra megy.
Balázs e-mailcíme: balazsbodi@yahoo.com. Vegyétek fel vele a kapcsolatot, illetve hagyjatok egy kommentet, hogy mások is követni tudják a dolgot.

Info és ízelítő a lemezről - itt.

Végezetül a résztvevő zenészek igencsak csábító listája:
Amestub, The American Dollar, Amman Abbasi, Alva Noto, Arms and Sleepers,  Aus, Balmorhea, Bexar Bexar, Biosphere, Clem Leek, Christina Vantzou, Cokiyu, Colin Kenniff, Dustin O'Halloran, Ex-Confusion, Goldmund, Hammock, Harold Budd, Helios, Hollie Kenniff, Jon Hopkins, Joe Minadeo, Last Days, Little Phrase, Max Richter, Near The Paranthesis, Nils Frahm, Olafur Arnalds, Peter Broderick, Rafael Anton Irisarri, Rhian Sheehan, Rob Simonsen, Robin Guthrie, Ryan Teague, Ryuichi Sakamoto, Sawako, Taylor Deupree, Ulrich Schnauss

Ott: Mir

A jól megszokott hangzásvilággal van dolgunk, jócskán feltuningolva. Ebből egyértelműen következne, hogy ismét egy kiváló koronggal van dolgunk. És ezt így majdnem ki is jelenthetjük.

Elolvasom »