All India Radio: Echo Other

Kiadó: Minty Fresh
Megjelenés ideje: 2006. július 10.
Stílus: trip-hop, acoustic pop, chillout, ambient

1. Tropic of Unicorn
2. Four Three
3. The Time
4. Sunshine Briefly
5. Elizabethland
6. The Quiet Ambient
7. Song in C
8. Mexicola
9. Ghost Dirt
10. Whistle
11. Echo Other
12. Endless Highway

Nagyon találó címet visel az album utolsó száma. Endless Highway, vagyis végtelen országút, melyről most képzeljük el, hogy nem tudjuk, honnan indul, azt pedig végképp nem, merre vezet. Csakis az éppen belátható útszakasz határozza meg az autózás hangulatát, a közlekedés körülményeit, és nem tudhatjuk, a következő élesebb kanyar után forgalmas sztráda vagy kietlen földút vár. Hogy mi célból autózunk, az legyen most mellékes - csak autózunk, akár céltalanul is, faljuk a kilométereket, hogy távol kerüljünk egy kicsit mindentől, hogy kitisztuljon a fejünk, hogy a mértéktartó, avagy a féktelen száguldás felszabadító örömét megtapasztaljuk. Akárhonnan is indulunk és akárhová is tartunk, ez egy emelkedett, mondhatni ünnepélyes jelleggel bíró utazás, mondjuk mint egy sorsforduló az életünkben, ami után minden másképp lesz majd egy kicsit, mint annakelőtte volt.

Ilyesféleképpen tudnám jellemezni az All India Radio legjobb lemezét, az Echo Othert. Legjobb lemezről ugyanakkor csak feltevésekkel beszélhetünk egy olyan trió esetében, amely voltaképpen még nem igazán hozott létre nemhogy maradandó, de teljes kiterjedésében még csak korrekt albumot sem. A srácok munkái látszatra az egyszerűség varázserejével próbálják megragadni a hallgatói figyelmet, az egyszerűség azonban azonnal bonyolódik, mihelyst elkezdünk hallgatni egy All India Radio-albumot. A felütés rendszerint lebegős ambient. Aztán egy kis trip-hop, mely nem egyszer a kifinomult, akusztikus popzene felé mutat. Aztán egy kis experimentális zajkeltés. Aztán kellemes downtempo a naplementéhez. A számok pedig rendszerint alig érik el a négyperces játékidőt, mindezek tehát olyan gyors egymásutániságban váltják egymást, hogy időnként majdnem megszokhatatlanná válik ez a hideg-meleg játék.

De csak majdnem. Míg ugyanis a csapat legtöbb albumán tényleg annyira szerteágazóvá válik a hangzásvilág, hogy a hallgató egyszerűen nem tud megfelelő kedélyállapotot találni a megemésztéséhez, addig az Echo Other különös módon megtalálja az arany középutat, és a tarka stílusfelhozatal mellett is egységes próbál, és tud is maradni, míg más India-lemezeknél ez a törekvés érezhetően meg sem fogalmazódik. Jelen esetben tehát egy átgondoltan felépített, árnyalt, de nem széteső hangulati ív határozza meg a korongot, mely bennem leginkább a késő délutáni, kora esti biciklizések, kocogások utolsó néhány lépését idézik fel, egy hosszú, kiadós testmozgás utáni megfáradt, ám továbbra is lelkes sétát.

Az Echo Other, úgy gondolom, sosem lesz több háttérzenénél, de háttérzenének rég találtam ennyire megfelelő és kellemes albumot. Hallgattam már olvasás, festés, takarítás, írás, tanulás, kávézás mellé, és kivétel nélkül mindig megtöltötte az aktuális tevékenységet egy sajátos, a legkevésbé sem harsány, mégis jól érzékelhető meleg árnyalattal. Az a fajta zene, amelyik sosem törekszik a magasztosság, a megismételhetetlenség megtisztelően ritka posztjára. Helyette inkább a mindennapok legegyszerűbbnek látszó pillanatait emeli néhány centivel a föld felszíne fölé.

10/8

A trió honlapján végig tudod hallgatni, és most igazán baráti ötdolláros összegért meg is tudod rendelni az albumokat. http://www.allindiaradio.com.au

Music REALLY worth staying up for...

Nem mondom, hogy nem ugrottam ki a bőrömből, mikor kaptam a levelet a nagykedvenc LateNightTalestől, hogy végre jön ez a korong, de, miután bejelentették kb. tavaly nyáron, hogy lesz ilyen, most egy kicsit pipa vagyok, hogy pont akkor dobják piacra, amikor egy vasam sincs. És még ilyen kóstolókkal is fájdítják a szívem.

Gaudi: No Prisoners

A most következő cikkben a kortárs könnyűzene elektronikus átitatottságáról lesz szó, majd egy konkrét (és pozitív) példával, Gaudi új lemezével próbáljuk megvizsgálni valamelyest ezt a jelenséget.

Elolvasom »

Kuba: Bringing It All Back Home

Kiadó: Chillcode Music
Megjelenés ideje: 2009. november
Stílus: psychedelic chillout, lo-fi

1. Monk Dust
2. Wheres Fragga
3. A Shoe String (Spaff Mix Feat. Shaky)
4. They All Went To A Party
5. The Sky You Are (Feat. Tiago Coimbra)
6. It Keeps Us Down To Size (Feat. Michele Adamson)
7. Mushroom Daddy In Dub (Feat. Charlie Shuttler)
8. Make Me Water
9. Keep Walking (Feat. Michele Adamson)
10. Bringing It All Back Home
11. Maria From Huddersfield
12. Tangerine World


Kuba nemrég megjelent negyedik lemezéről eddig szinte minden fontosabbnak tekinthető orgánum rendkívül elismerően nyilatkozott, így sokszor próbáltam meghallgatni a lemezt, mielőtt ezt a cikket megírtam volna. Nekem sajnos a többszöri nekifutás sem segített, így Laurence Harvey negyedik albumáról az alábbiakban nem fogok tudni teljes mértékben pozitív előjellel beszélni.

Minden hódolatunk ellenére el kell ismernünk, hogy a Kuba sosem volt több néminemű pszichedelikus és világzenei elemekkel megspékelt summer chilloutnál. Kevesebb se, de több se. Pályájának csúcsát, ahogy azt valószínűleg már írtam is korábban, 2008 nyarán érte el. Az Inside Out (2006) színességét és a Through A Lense (2007) egy főbb hangvételre központosított átgondoltságát elmélyítve készült el harmadikként a sorban a How The Future Sounded című opusz (2008), mely páratlan igényességű, vibrálóan sokszínű, de mégsem széttartó csokorral örvendeztette meg a tengerparton sütkérezőket. Mindez, tán mondani sem kell, példaértékű a - legtöbb esetben túl - könnyed nyárias-lofis chillout műfajában, így a korong már pusztán emiatt is fontosnak nevezhető.

Nem sokat filozofáltam akkoriban, hogy vajon Harvey milyen irányba fog tovább menni, a Bringing It All Back Home azonban mégsem ért meglepetésként. Abban ugyanis biztos voltam - és ezzel talán nem voltam egyedül -, hogy ennek a műfajnak a kereteit eddig lehetett feszíteni, tovább már nincs semmi, mert akkor az már egy másik műfaj lett volna. Azt hiszem, ezzel Laurence Harvey is tisztában volt, így nem is próbált chillout-forradalmat szítani. Az előző három, de főleg a legutóbbi alkalommal oly szépen működő receptet vette elő, s aszerint készítette el negyedik stúdiólemezét.

Nem szeretnék olyan önfejűen túlzó kijelentések mögé bújni, mint Kuba már nem régi önmaga, eltávolodott eddigi stílusától. Ennek épp az ellenkezője igaz. Kényszeredetten próbált hű maradni három év alatt kialakított kézjegyéhez, mely - ismerjük el - aligha nevezhető egyedinek; felismerhetőnek már annál inkább. Szinte bele sem kell hallgatni a számokba, a borító már önmagában is annyira beszédes. Mediterrán temperamentumú, fülledt zenét ígér; rajta a gitárral és a mostanság egyre divatosabbá (és kínosabbá) váló koncentrikus körökkel... Azért persze hallgassuk meg legalább egyszer a Bringing It All Back Home-ot, mert a borító szégyenletesen olcsó minőségéből kiindulva sokkal pozitívabb hanganyaggal találhatjuk szembe magunkat.

Összképét tekintve - bárhonnan is nézem, akárhányszor is hallgatom - egy teljesen seízű, jellegtelen egyvelegről van szó. Ez bizonyos szempontot figyelmebe véve nem feltétlen hátrány, hiszen ez azt is bizonyítja, hogy a káoszos széttartás ezúttal sem jellemző Harvey munkájára. Pedig most is egészen magas amplitúdójú stílusbeli hullámzás jellemzi a lemezt, mégsincsenek éles kontrasztok. Jellegtelensége ettől függetlenül megkerülhetetlen, ennek pedig legfőbb okát én a How The Future Soundedra oly jellemző spiritualitás felmorzsolódásában látom. Az élénk, mégis meghitt érzelmi harmónia itt mintha már csak mint negatív tájleíró elem lenne jelen. Itt-ott még felragyog a remény sugara: a Maria From Huddersfield egy visszafogott downbeattel gyönyörködtet, az It Keeps Us Down To Size pedig - amellett, hogy színesíti az eddigi Kuba-repertoárt a maga dinamikusan hömpölygő groove-jaival - elégico-ódája is lehetne egy ibizai naplementének (ebben sem irónia, sem pejorativitás nincs). Izgalmas a Keep Walking is, mely jó eséllyel indulhatna Kuba eddigi leginkább pszichedelikus, leginkább álomszerű darabjaként.

Ezt a három tényleg zseniális számot leszámítva viszont fájdalmas erőlködés hatja át az albumot, ami valószínűleg abból eredeztethető, hogy Harvey nem mert háromnál több tétel erejéig új vizekre evezni. Ha mégis ezt tette, az olyan gyomorforgató szösszenetekben kulminált, mint például a The Sky You Are, mely leginkább az új évezredes Café del Mar-darabok gyengébb pillanatiba passzol.

Az albumra én hat pontot adok, ám szívem szerint négyet, vagy legfeljebb ötöt ítélnék neki. Lehetnék elnézőbb is, de mivel Harvey három kiváló szerzeménnyel is bizonyítja, hogy tudott ő volna még újat mutatni, ehelyett viszont fület-farkát behúzva csak egy közhelyes, de legalább jó pénzt hozó korongot hozott össze, inkább dühös vagyok, mert egy olyan albumot hallok, amelyből a benne rejlő lehetőségek negyedét sem használta ki az alkotója.

10/6

Field Rotation: Licht Und Schatten (promotional edition)

Kiadó: Fluid Audio
Megjelenés ideje: 2009. október 26.
Stílus: ambient, minimal, idm

1. Abendrot
2. Polarlicht
3. Lichtermeer
4. Lichtbrechung
5. Mondfinsternis
6. Tiefflug
7. Schalfwandler

Mikor arról esik szó, hogy a számítógépek és a különféle high-tech cuccok egyre jelentősebb teljhatalomra törnek, illetve hogy ez fokozotosan a zene minőségromlásához vezet, szerencsére mindig jónéhány kivétel akad, akiknek munkáit eme állítás megcáfolására tudom felmutatni. Egy újabb ilyen név a sorban a '85-ös évjáratú Christoph Berg, aki a németországi Kiel városából származik, és Field Rotation néven zenél.

Az ifjú zenész nagyon rövid, mindössze féléves múlttal rendelkezik: kétrészes Regenzeit című száma két különböző válogatáslemezen kapott helyett 2009-ben, s alapvetően a korongok csúcspontjaivá is avanzsált azonnal (ez különösképpen a felemás végeredményű Hope esetében igaz), illetve elszegődött a Fluid Audióhoz, itt pedig októberben piacra dobott egy száz példányszámra limitált kiadványt, mely mintegy ízelítőként szolgál idén várható első "igazi" nagylemezéből.

A hét szerzeménnyel kényeztető CD formátumú EP első, de sokadik hallgatásra is egyszerű zene; az egyszerűség, a letisztultság, a mértékletesség jegyében igyekszik mélyre nyúlni, és nem vall kudarcot. Berg simogató, szomorkás cselló-, gitár- és zongoraetűdökkel alapozza meg a korong hangulatát, melyet az idm műfajából kölcsönvett keményebb elemekkel, illetve az experimentális felhang legfinomabbikával ötvöz, s mindezt hideg, olykor szinte didergős takarókkal vonja be. Ízig-vérig téli albummal van tehát dolga a nagyérdeműnek, és nem is tartom valószínűnek, hogy az évszak nyújtotta zárkózottabb hangulat és a táj gyönyörű látványa nélkül a Licht Und Schatten érvényesülni tudna. Nem olyan anyaggal van ugyanis dolgunk, mely előhívja a hallgatóban a képeket, sokkal inkább a már meglévő kép kíséreteként szolgál, ennélfogva pedig e nélkül a kép nélkül csupaszon, meztelenül áll.

A gyönyörű, de tagadhatatlanul mankóra szoruló munka különleges, kézi szövésű borítóval, sőt inkább díszcsomagolással kedveskedik a száz hallgatónak: a kis csomag a lemez mellett tartalmaz posztert és kitűzőt is. Ezt a tényt pedig hadd kapcsoljam hozzá az előző gondolathoz. A Morpheus Music Reviews a következőként vélekedik a díszcsomagolásról: "This might all be a bit suspect if it weren't for the quality of the music - Fluid are not trying to sucker listeners in by means of package overkill - rather this is a fantastic limited edition item that feels special through and through." (Felmerülhet a gyanú: a különleges borító talán nem is a zenei minőséget tükrözi. A Fluid azonban nem ezzel a túldíszítettnek tűnő megoldással próbálja megnyerni hallgatóit. Sokkal inkább csak egy rendkívüli kiadványt szeretett volna nyújtani, mely mindig különleges marad - Moesko szabad fordítása.) Szinte nyilvánvaló a logikai bukta Morpheusék gondolatmenetében, de megpróbálom még világosabbá tenni. Egy ilyen csomagolás minden lemezt különlegessé tesz, függetlenül a minőségtől. Egy ilyen csomagolásnál a zenére eső hangsúly majdhogynem a felére csökken, ennek oka pedig magától értetődő: ritkaságszámba megy egy ilyen munka- és pénzigényes pakk. Márpedig ha az adott zene ezt a köntöst kapja, akkor az különlegessé, egyedivé válik, ahogy ez jelen esetben is igaz. Az elgondolás, miszerint ez a bizonyos csomagolás nem mézes madzagként siklik el a vevő orra előtt, még csak naivnak sem nevezhető.
A Licht Und Schatten meghallgatása után pedig evidenssé is válik, miért volt szükség a cicomára. A voltaképpen hibátlan, ám helyenként egyszerűen száraz, sótlan albumot meg kellett fűszerezni, és erre a célra kiváló volt ezt a kis díszkiadvány.

Mielőtt úgy tűnne, hogy leszólni akarom Field Rotation bemutatkozó anyagát, gyorsan hozzáteszem: a Licht Und Schatten egy közel tökéletes korong, teljessé azonban - ezúttal - a borító teszi. Meg persze a hallgató, aki, ha a megfelelő hangulatban van, felépíti a maga kis történetét a Berg által megépített, egyébként viszonylag masszív alapszerkezetre, mely újabb bizonyítéka az elektronikus és akusztikus megoldások harmóniájának.

A Licht Und Schatten jelenleg még megrendelhető az Ultimae Recordsnál.

10/9

Reset

Túl vagyok az utolsó vizsgámon is. Új cikk készül.

Moesko: Narrow Still Motion

Készült: 2009 szeptemberétől 2010 januárjáig
Stílus: ambient
Köszönet a fotókért: Kac, Kaf

LETÖLTÉS // DOWNLOAD // TÉLÉCHARGER // DESCARGAR

320kbps
58 perc


Maitreya: Escent
Ishq: Aphrodite
Between Interval: Eden In Shadows
Opium: Heavy Dark Blue
Sola Translatio: Floating Energies
Irezumi: Endurance Five
Dario Antonelli: ZX-21 Part 1
Master Margherita: La Sublime
Irezumi: Endurance Six
36: Forever
Krill.minima: Submarine Poetry


Fogadjátok szeretettel, fogyasszátok egészséggel a napokban véglegesített, aktuális ambientgyűjteményemet. A megszokott programtól két dologban térek el. Az első, kisebb változás a hangvételben keresendő, ez ugyanis az eddigi legmélyebb mix, mely kizárólag dobritmus nélküli csemegéket vonultat fel. Ez nem tudatosan kialakított vezérfonal volt, így alakult csupán. A másik, nagyobb változás ebben a bejegyzésben keresendő, az alábbiakban ugyanis - ellentétben az eddig készült ambient szettek bejegyzéseivel - nem írok részletes elemzést a hallottakról. Egyszer majd talán igen, addig is írjátok le Ti, milyennek találtátok.

Ezzel a bejegyzéssel egyúttal ezt a blogot egyelőre abbahagyom.

2%: Nowcast

Kiadó: Archaic Horizon
Megjelenés ideje: 2009.
Stílus: downtempo, trip-hop, ambient

1. Glory
2. Virga
3. Front
4. Leeward
5. Tops
6. Neaps

Ennek a bejegyzésnek most két okból sem kéne itt lennie, mégis itt van. Az egyik ok, hogy az évet az új mixszel szerettem volna kezdeni, ám az még egy kicsi finomításra szorul. A másik, hogy szinte sosem hallgatok netes előadókat, és általában csak akkor teszek kivételt, ha erre valaki nagyon nyomatékosan kér meg. Most nem kért meg senki, mégis kivételt tettem. A Közvetlen hangtér honlapján barangolva bukkantam rá erre a tavalyi kiadványra, mely a szerző honlapjáról flac és mp3 formátumban is ingyenesen letölthető. Mivel a csupán félórás anyagot immáron harmadszor hallgatom meg, és még mindig tetszik, úgy gondoltam, érdemes mások figyelmébe ajánlanom.

Az egyszemélyes projekt mögött egy Trenton McElhinney nevű srác áll, akiről egy gyors internetes böngészés után csak annyi infó fellelhető, hogy eddig két EP-t jelentetett meg, illetve hogy nagyon jól tud fotózni (a zenék hallgatásakor érdemes a honlapján levő albumokban gyönyörködni).

A Nowcast hat szerzeményt tartalmaz, melyek a borítón szereplő letisztult képi világ hangbéli megfelelői. A hatból négy szám kellemes trip-hop alapokkal ágyaz meg a légies puhaságú ambientelemeknek, kettő pedig a súlytalanságot jeleníti meg dobritmus nélküli hangpatakokkal. Ha ennél többet mondanék az albumról, már alóla vágnám a fát. Végtelenül egyszerű, ám az egyszerűség zsenialitásával mégis nagyot lendítő zene ugyanis McElhinneyé, mely kellemes kikapcsolódást nyújthat egy jó könyv és egy fincsi kávé társaságában, vagy akár csak egy laza dőzsölés, fényterápia és bármi más mellett is, háttérzeneként.

A srác honlapját itt látogassátok meg, ízelítő gyanánt pedig mutatok Nektek három képecskét a sok jó közül.

10/8

hamarosan
soon

Hárommagvú sejt - Alexandre Scheffer (Cell) munkássága

Az 1984-es születésű Alexandre Scheffer napjaink egyik legfelkapottabb chillout/ambient előadója, a felkapott szó pedig - aligha burkoltan - egyaránt értendő mind pozitív, mind negatív értelemben. A hetekben jelent meg az Ultimae Records gondozásában harmadik nagylemeze, mely a Hanging Masses címet kapta. Ennek apropóján készítettem egy összeállítást, melyben röviden ismertetem Scheffer eddigi munkásságát.

Elolvasom »