Moesko: Garbo

ambient clothing for autumn days

RAPIDSHARE
A mix letöltéséhez kattints a képre.
Click on the cover for downloading the mix.
Cliquez sur l'image pour télécharger.

Készült: 2008 szeptemberében
Stílus: ambient, dub, minimal, experimental
Fotó: Kristie Shureen, Moesko
Design: Moesko
Hangfinomság: 256 kbps

Moby: The Rain Falls And The Sky Shudders
Cell: Misty Morning
Vir Unis: Light Curve
H.U.V.A. Network: Morning Call (Ambient Mix)
Helios: Vargtimme
Loscil: Lucy Dub
Patchwork: Q-Faktor
Blake C: Rewind And Smile
Helios: For Years And Years
Safran: Sol E Praia
Ishq: Arc

A szél halkan, de már hűvösen fúj, a falevelek kellemesen-halkan susognak tőle. Jóval kevesebb a madárcsiripelés; legtöbbjük már elrepült, akik meg maradtak, búsak. A nap ellenben süt, és hihetetlen színpompává varázsolja a földre hullott levelek sokaságát, melyekben olyannyira élvezetes végiggázolni, hogy az ember megtenné újra és újra, akár egy kisgyerek. Vagy csak nézi a padról, ahogy mások teszik meg, felkavarják mind. Aztán továbbállnak, a levelek pedig ismét egymáshoz bújnak. Az ősz tele van ehhez hasonló apróságokkal, gyönyörű kis részletekkel, többek között ez is adja azt a különös hangulatot, ami miatt a kedvenc évszakom. Még csak szeptember van, de már kezd korán sötétedni, és lassan elő kell keresni a garbókat is.
Ennek örömére elkészítettem hát negyedik ambient mixem, mellyel megpróbáltam a hallgatók fülébe varázsolni azt a leírhatatlan állapotot, azt a lelki világot, melyet az ősz előidéz bennem.

Sétánkat az általam egyébként nem kimondottan kedvelt Moby halk esőtáncával kezdjük, mely egy könnyed nyárvégi záport hivatott szolgálni. Moby egy rendkívül sokoldalú, ám számomra elviselhetetlenül pozőr személyiség, ráadásul zenéje nagyon ritkán áll közel a hallgatható-kategóriához. Mégis érdemes odafigyelni munkáira, mert időnként erőt vesz magán, és komponál néhány olyan remekbe szabott szerzeményt is, mint pl. a Garbo bevezetője.
A frissítő zápor után elérkezik a szeptember, a vénasszonyok nyara, a kellemes, nem túl meleg, és fény árad szét mindenfele. Alex Schefferrel megyünk tovább, aki főleg tribal-ambient megnyilvánulásairól ismert és elismert, de emellett jópárszor lépett már fel Ibiza szigetén is. Az itt játszott legjobb szerzeményeit tavaly az Ultimae is megjelentette, és bár a kiadvány megosztotta az ambienthallgatókat, a Misty Morningot talán mindenki elismeri egy vitathatatlanul profi számnak. Én személy szerint az egész Live At Kumharast kedvelem, a fent említett tizenhárom perces etűd azonban több mint tökéletes. Napfürdő és lebegés az őszi szél szárnyán. Ez a Misty Morning - és még sokkal több ennél.
Ahogy azonban az ősztől az megszokott, hamarosan ismét elered az eső, beköszönt az első igazán hűvös éjszaka, és feltámad a szél. Vir Unis a közelgő vihart ábrázolja sejtelmes ritmusaival, gyönyörűen kifejtett darabot eredményezve. Az amerikai John Strate-Hootman már számtalan nagykutyával dolgozott együtt, munkásságát tekintve pedig olyan, mint Steve Roach vagy Robert Rich: rengeteg albumot dob a piacra, sajnos túlontúl sokat is ahhoz, hogy egészséges ütemben meg lehetne ízlelni az összeset, és túlontúl sokat ahhoz, hogy ne esne bele abba a hibába, mint a legtöbb hozzá hasonló metódussal alkotó művész: előbb utóbb kénytelen önmagát ismételni vagy új, ismeretlen stílusok ösvényén tovább haladni, ahol eleinte könnyű eltévedni. Az Ultimae Records 2005-ben megjelent gyűjteménye, az Albedo szerencsére egy másutt még nem ismert Unis-szerzeményt vonultatott fel.
A közelgő vihar pedig rendkívül hamar ide is ér, és tombolásba kezd az éjszaka, a szél csapkodja az ablakokat, és tépdesi a faágakat. Egy kavargó számmal megyünk tovább, melyet a svéd Magnus Birgersson (Solar Fields) és a francia Vincent Villuis (Aes Dana) duója jegyez. Az eredeti Morning Call lüktető ritmusa itt most viharzó tornádóvá változott, zseniális módon megmaradva persze az ambient talaján. A H.U.V.A. Network eleddig csupán egy, megjelenését követően nem sokkal beszerezhetetlenné vált remekművel ajándékozta meg a mélyrepülés kedvelőit, a 2004-es Distances azonban azóta is - ha nem is mérföldkőnek, de - nagyon jelentős kiadványnak mondható.
Miután elül a vihar, előmerészkednek a rejtekükbe bújt állatok, és lassan mi is kihúzzuk a sötétítőt. Eljött a reggel. Keith Kenniff rövid, ám annál gyönyörűbb ambientcsodájával haladunk tovább, vele még fogunk egyszer találkozni a séta során.
Borongós, kiszámíthatatlan napnak nézünk elébe. Kékesszürke felhők lepik el az eget mindenfele, a szél is fújdogál, mintha ismét eső készülne. Tán szemerkél is nem messze. Az amerikai Scott Morgan a következő állomásunk, aki Loscil néven alakított ki saját világot az ambient bolygóján. Valaha készült legjobb lemezéről, a First Narrowsról kölcsönöztem egyik szerzeményét, mely - a többihez hasonlóan - meleg minimalizmussal és lágyan simogató kísérleti klitty-klattyal és susogással szivárog az ember központi idegrendszere felé.
Továbbra sem tudni, vajon esni fog-e. A viharfelhők egyre csak követik egymást, a levegő mind hűvösebb lesz, míg aztán végül mégiscsak kisüt a nap, és érdekes elegyet hoz létre sugárzó narancsfényével a sötétkék eget megvilágítva. Jens Paulsen valószínűleg a psychedelic chillout egyik legegyedibb és legtehetségesebb képviselője, aki még a Spirit Zone fennállása idején készített négy lélegzetelállító lemezt. A Patchwork néven tevékenykedő német férfi számos remekművet hozott létre, ám Q-Faktor című szerzeményével immáron hat éve foglalja el valaha hallott legjobb számaim listájának dobogós helyét. Régóta szerettem volna megosztani ezt a szépséget Veletek, most pedig elérkezettnek láttam az alkalmat.
A gyönyörűen sütő nap még egyszer utoljára bevilágítja az őszt, és igyekszik annyi energiát és fényt adni a világnak, amellyel sikerül átvészelnie húga elérkezéséig, a tavaszig. Az év utolsó pulóver-meleg napja talán a leggyönyörűbb nap az évben, habár az ember nyilván nem tudja előre, mely nap is lesz az a bizonyos utolsó nap. Ehhez egy különleges, letisztult és pozitív számra volt szükségem. Nem is kellett messzire mennem, szintén a Spirit Zone égisze alól kikerült előadóhoz fordultam, ez pedig nem más, mint a Frank Elting és Stephan Lieb páros. Amióta csak ismerem őket, hálát adok a Spirit Zone-nak, hogy olyan sok válogatásán vendégül látta őket, máskülönben biztosan nem ismertem volna meg a Born Badet, a Piecest, a South China Sea-t vagy a Rewind And Smile-t.
És immáron végérvényesen beköszöntött az ősz, a garbó és a sál mellé már a kabát is elkell, reggelenként még az arcunk is kipirul a csípős hidegtől. Ha ki is süt a nap, már csak fakó és bizonytalan fényt ad, a tarka levélkavalkád pedig egységes barnává válik. Ismét Keith Kenniff-fel találkozunk szembe, aki Helios nevű projectjével és 2004-es Unomiájával egyszer s mindenkorra mélyen elismert zeneszerző lett, továbbá nem hivatalosan kiérdemelte a legérzékenyebb zenei világgal rendelkező experimental ambient előadó címét. For Years And Years című darabja két évvel későbbi, és valamelyest halványabb, de még mindig remek Eingya című albumjáról származik, akárcsak a korábban hallott Vargtimme.
És hopp, mi volt az? Csak nem hó? De bizony. Igaz, még csak épphogy szálingózni kezdett, majd el is állt hirtelen, de határozottan hópihe szállt végig a város felett. Az ősz már télbe hajaz, mi pedig Safranhoz érkezünk, szintén a Spirit Zone házatájáról. A meglehetősen ismeretlen német duó 2003-mas szerzeménye kerül terítékre, egy csendes és idilli dal, mely mind a közelgő telet, mind a meleg ősz emlékét magában hordozza.
A sétát stílszerűen Matt Hillierrel fejezzük be. Ishq-ról már számtalanszor áradoztam nyilatkoztam pozitívan, így ezt most nem ismételném meg újból. Arc című száma szintén egyik személyes kedvencem, kiválóan festi le a kietlen tájat, a sötétkék napnyugtákat, majd kíséri ágyba az embert, aki ha becsukja a szemét, ismét egy gyönyörű, élettel, növényekkel és állatokkal teli világban érezheti magát, egy végtelen fénykertben.