Moesko: Lost Before Leaving

A mix letöltéséhez kattints a képre!
Click on the cover to download the mix!
Cliquez sur l'image pour télécharger!

Készült: 2008 decemberében és ma
Stílus: ambient
Fotók: a külső képet Csero, a belsőket Dawn készítette
Minőség: 320 kbps

A mellékelt .cue-fájl nem mindenkinek működik, ITT tudod letölteni a javítottat!

( Letöltés után a fájl kiterjesztését írd át .txt-ről .cue-ra, és már használhatod is! )

Antonio Testa & Maurizio Piazza: Little Science
Carbon Based Lifeforms: Hydroponic Garden
Adham Shaikh & Tim Floyd: Embers
Ishq: En Soph
Rudy Adrian & Nick Prosser: Pathway
Motionfield: Midnight Metro
Aes Dana: Natti Natti
Between Interval: Early Life Remainings
Chad Hoefler: Bending Chromatic Light
Yagya: Discernment
James Newton Howard: Riot
Marconi Union: A Temporary Life

A 2009-es évet egy új, minden eddiginél személyesebb hangvételű ambient mixszel kezdem meg. A valamelyest könnyedebb jellegű Garbo után ismét egy mély, komolyabb beállítottságú válogatást helyezek terítékre. Alapvető alkotóelem a télies ropogós hideg, a mínuszok, a sötét esték. Megcélozni kívánt műfajom persze nem a dark ambient, sokkal inkább az a melankólia és egyedüllét, amelyet az évnek ezen időszaka kivált az emberből.

Egy homályos, jeges számmal indítunk a hibázni nem tudó organic ambient-császár Antonio Testa és az eleddig ismeretlen francia művész, Maurizio Piazza jóvoltából. Kettősük az egy éve megjelent második Oxycanta lemezen (Winter Blooms) bukkant fel; a közepesre sikerült válogatás egyik csúcspontja volt ez a csendes, mégis határozott dobritmussal építkező darab. Mindig is kiemelt fontosságúnak éreztem a mix nyitó tételét, melynek célja, hogy megragadja a hallgatót, megállítsa az időt, és egy új dimenziót nyisson meg a befogadói szemek előtt. A Little Science kezdő taktusai kiválóan teljesítik ezt a feladatot, ridegnek tűnő, bizonyos értelemben mégis lágy köntöse remekül fogja közre a didergő egyént.
Sokat gondolkodtam, a következő számnak szerepelnie kell-e a mixben. Félreértés ne essék, a Carbon Based Lifeforms még a kedvenceim között is a legelőkelőbb pozíciók egyikét foglalja el, Hydroponic Garden című szerzeményük pedig az egyik legjobb, amit valaha készítettek. Tartottam tőle viszont, hogy magas, acides dallamvilága, dinamikusabb textúrái esetleg megbonthatják az alapvetően visszafogottnak, mondhatni rezignáltnak szánt út hangulatvilágát. Többszöri újrahallgatás után végül mégis úgy éreztem, illik az összképbe ez a kellemesen simogató szám, melynek magas tónusai mindig a téli ég csillagjait juttatják eszembe.
Adham Shaikh-ról valószínűleg keveseknek jutna eszébe a csípős hideg, Tim Floyddal közösen készített, még 1996-ban megjelent lemezük azonban viszonylag sok ilyen jellegű anyagot tartalmaz. Ezek közül is az egyik legjobban sikerült az Embers (jelentése: tűzszikrák), mely furcsa egyvelegét alkotja a tűz pattogó melegségének és a téli táj fájdalmasan gyönyörű kopárságának. Az Embers egy mozdulatlan, már-már kimerevített képnek tűnő lankát fest elénk, ahol minden elhalt, csak a legszívósabb élőlények maradtak a föld felszínén. Hullámzó szőnyegei az időnként átsuhanó hideg szelet jutattják eszünkbe.
Ebbe az élet nélküli életképbe visz némi mozgást Matt Hillier. Igazán figyelemreméltó kettős világgal rendelkező tétel az En Soph, mely egy hófödte tájképpel indít, ahol csupán egy-egy madár repül át a mező felett, ám minden más mozdulatlan, majd egyszercsak megelevenedik minden, a hólepel mintha hullámzásnak indulna, az eget borító felhők végeláthatatlan kavargásnak, a madarak rajzásnak, miközben a nap szivárványszínű fényt kezd árasztani magából.
Az álomszerű gomolygás után Rudy Adriannel megyünk tovább. Múltkor írtam nemrég megjelent, minden ízében hibátlan lemezéről, a Desert Realmsről, melynek egyik legszebb fejezete a Nick Prosser fuvolajátékával megbolondított Pathway. Ishq darabjához gyönyörűen kapcsolódva tisztítja ki az álomképtől még mindig ittas elmét, és egy rendkívül mély, a lélek minden zugát kitisztítő élménnyel ruházza fel azt.
Mielőtt a Lost Before Leaving floating ambient mixszé avanzsálna, Petter Friberg úszik a képbe, akinek a nemrég megjelent Optical Flow című lemezéről kiragadott legjobb szerzeménye kerül górcső alá. A Midnight Metro egy végtelenül gyengéd séta a kellemesen ropogó hóban, egy futó impresszió, melyben felfedezni véljük a korán sötétbe boruló téli délutánok leírhatatlan varázsát.
Szintén lágy, de már sötétebb képekkel dolgozó alkotóval folytatjuk az utat. Ő nem más, mint az Ultimae motorja, Aes Dana, aki - szerintem ebben valamennyien egyetérthetünk - Season 5 című lemeze óta nem tudta elérni azt a szintet, amelyet azzal a koronggal állított fel. A (sajnos) Natti Natti névre keresztelt szám rendkívül mély pulzációval lövell zsibbasztó kémiai üzeneteket az agynak, mely örömmel adja be a derekát a szinte omlós finomságúra csiszolt dubok hatására.
Egy sóhajtó hangképpel jelenik meg Stefan Jönsson. A fiatal zseni legutóbbi lemezéről kiszemelt Early Life Remainings az Aes Dana-i minimalista ritmusvilágot gondolja tovább és egészíti ki a már előbb említett mélyen filozofikus, atmoszferikussá kiterjesztett, és végtelenül gyönyörű sóhajtó-szélfuvó elemmel, egyben pedig egy sötétebb előképet is felvázol a mix további szakaszának.
Chad Hoefler neve valószínűleg sokak számára ismeretlen. A srácot Robert Rich karolta fel 2004-ben, az ő segítségével adta ki első lemezét (Twilight In The Offning) a Hypnos Records gondozásában. Nem sokkal ezután a Lotuspike házatáján is megjelent, ahol piacra dobta második munkáját Quiet Glow néven. A tökéletes szintet el nem érő, de abszolút tisztességes minőségű lemez ügyesen vegyíti a kísérleti megoldásokat a Robert Rich-i mélyrepüléssel - ennek kiváló bizonyítéka például a Bending Chromatic Light, mely egyszerre hordozza magában a rejtelmes sötétséget és a tompa, de bíztató fényt.
A túl lebegős hangvétel elkerülése végett ismét egy dobritmussal is ellátott számot választottam. Yagya egy rendkívül érdekes zenei világgal rendelkező fiatalember, munkáit hallgatva mindig az az érzésem támad, mintha a számokat alkotó hangok észrevétlenül kimásznának a hangszóróból, és lassan behálóznának mindent, amit érnek. Élő és lélegző darabokról beszélünk tehát, mely alól a Discernment sem kivétel. A Bioluminescence címen futó válogatásalbumon találjátok meg záróakkordként.
Egy közepesre sikeredett film remek soundtrackjéből, a James Newton Howard hangszerelte Freedomlandből választottam az utolsó előtti számot. Rövid, ám annál meghatóbb mese a gyerekkorról, az emlékekről, az ártatlanságról - ugyanakkor arról is, hogy mindez már csak múlt csupán, és nem érhetjük el újra.
Az utat a Marconi Union valaha készült legtökéletesebb hangkölteményével zárjuk. Az A Temporary Life összegzi mindazt a zsenialitást, amiért a Marconi Uniont az egyik legjobb ambientduónak tartom: kellemesen bújós minimalizmus, kreatív, de cseppet sem harsány kísérleti jelleg, nyitottság a szokatlanabb zenei megoldásokra is, illetve élőhangszeres betétek (jelen esetben szaxofon), ami nem túl jellemző a hozzájuk hasonló alkotók körében.

Mint említettem, az eddig készült legszemélyesebb mixem a Lost Before Leaving, ennélfogva kívánok hozzá nagyon jó zenehallgatást, a külön a mixhez készült novellámhoz pedig nagyon jó olvasást!

Köszönet illeti Cserta Gábort és Hajnal Dávidot, amiért fotóikkal hozzájárultak a mixhez, és mindenkit, aki időt szán rá.