« Camiel: On A Day Like This   Hammock: Maybe They Will Sing For Us Tomorrow »

Kruder & Dorfmeister: DJ-Kicks

2009. jan. 13. 16:27  Hírnevet ennek a bejegyzésnek!
2 hozzászólás
Kategória: Lounge
Címkék: 1996, Kruder Dorfmeister, Studio K7

Kiadó: Studio !K7
Megjelenés ideje: 1996. augusztus 19.
Műfaj: dub, trip-hop, groove

1. Herbalizer: A Mother (For Your Mind)
2. Small World: Livin' Free
3. Tango: Spellbound
4. The Lab Rats: Give My Soul
5. Statik Sound System: Revolutionary Pilot
6. JMJ & Flytronix: In Too Deep
7. Aquasky: Kauna
8. James Bong: Never Say?
9. Hardfloor: Dubdope
10. Thievery Corporation: Shaolin Satellite
11. Kruder & Dorfmeister: High Noon
12. Beanfield: Keep On Believing
13. Sapien: Que Dolor
14. Shantel: Bass And Several Cars
15. Karma: Look Up Dere
16. Showroom Recordings: Radio Burning Chrome
17. Kruder & Dorfmeister: Black Baby (DJ-Kicks)

Vannak olyan lemezek, amik az idő során olyan mértékű kultivációt váltottak ki, hogy egy magamfajta kritikus inkább csak idézni, mintsem egészestés cikket írni szokott róla, tekintve, hogy ezt úgyis mindenki ismeri. És nyilvánvalóan nincsenek kétségeim, hogy ez most sincs másképp. A Kruder & Dorfmeister neve azonban megjelenésük óta, az 1993-ban kiadott négyszámos kislemez, a G-Stoned óta unikumként számontartott zenefaszányosság - teljeséggel jogosan, a két bécsi srác ugyanis ritkán jelentkezik ugyan saját szerzeménnyel (épp ezért még soha nem készült önálló stúdiólemezük), számtalan remixet készítettek viszont olyan gigasztároknak (is), mint pl. a '90-es években még tényleg valamit is érő Madonna (ahogy kifacsarták - tulajdonképpen újraírták - az énekesnő négyperces közhelypopban tocsogó rádióbombáját, és egy tizenegy perces dubkatarzissá varázsolták - na az ilyen momentumok miatt tartják számon olyan sokan a duó nevét). Az élő szettjeikről nem is beszélve, melyek az idő előrehaladtával egyre inkább ritkaságszámba mennek. Habár a 2007-es BalatonSoundon is tiszteletüket tették, leginkább csak fanyalgó pofák fogadták őket - számomra teljesen érthetetlenül, hiszen egy tőlük kissé szokatlan, ám annál zseniálisabb deep-dub-house szettet prezentáltak a nagyérdeműnek.
Anyway, a K+D-féle DJ-szettek nagyjából olyan értékkel bírnak a füstös zene rajongói számára, mint Michael Jackson bírt egykor a pop lázas megszállotjainak. Esszencia, ez a szó jellemzi leginkább a fiúk munkásságát, ennek az esszenciának pedig kiváló bizonyítéka a '96-ban kiadott, és azóta is töretlenül tökéletes (vagyis majdnem tökéletes) DJ-Kicks, mely a Studio !K7 által útnak bocsátott DJ-Kicks-sorozat egyik nyitó darabja (a kiadónak kevert már többek között a Thievery Corporation vagy a Trüby Trio is).

Na szóval... A srácok, mint azt a lemezborító hátoldalán is írják, mindenképp el akartak határolódni az olyan sallangválogatásoktól, amikben egyik szám uncsi módon követi a másikat, ezért aztán gondoltak egyet, hónuk alá csaptak jópár bakelitet a kedvencek közül, meg két üveg whiskyt, és bevackolták magukat egy haverjuk titkos dub-birodalmába, ahol lecsavarták az egyik flaska kupakját, feltették az első lemezt, és nekiláttak, hogy egy jó kis "dub-orgiát" csapjanak (a kifejezés nem tőlem ered). Koszos, borongós dubklasszikusokkal nyitottak, melyeknek helyét a harmadik számtól a (sok helyen drum'n'bassként HIBÁSAN elkönyvelt) groove vette át, hogy egy kis ultraplasztik-ritmussal felborzolja a kedélyeket. Szerencsére ezt nem vitték túlzásba, pont annyit vittek a szettbe ebből a stílusból, amennyit még kellemes elhallgatni, aztán váltottak ismét a kezdetinél valamivel dinamikusabb, de változatlanul elszállós dubra. Majd mix végéhez érve már nagyon sok fogyhatott abból a whiskyből, az utolsó előtti számra nem tudnék más mentséget elfogadni. Az egyetlen hibája a szettnek, de az új K+D-szerzemény szerencsére jócskán kárpótol.
Mindenekelőtt azért azt is tisztázni szeretném, hogy a Kruder & Dorfmeister-féle dub erősen rétegzene, ennélfogva pedig ne is várjunk tőle azonnali lenyűgözést. Ez a vonal, amelyen egyébként kezdetben Thievery pajtiék is elindultak, egyáltalán nem az azonnal a hallgató fülébe bújó, és másnap már a zuhany alatt is azt dúdoló feelinget ontotta magából. Időre, beérésre volt szüksége. Na meg hát fűre. Ez a pompás kis felhozatal azonban idővel minden állapotban (józanon, spiccesen, betépve, másnaposan - fú, úgy nagyon, merengve stb.) kellemes pillanatokat szerezhet az embernek. A hallgatás módszerét meg mindenki válassza meg maga.

10/10

Moesko

Kategóriák

Lounge

Címkék

1996 , Kruder Dorfmeister , Studio K7

Komment

Eddig 2 komment érkezett

  1. fighter:
    2009. 01. 13. 18:15

    A legjobb zene, mióta az a bizonyos majom összeütött két csontot a fa tetején!

    [nagyon sokáig a madonna remix volt a kedvenc számom, tényleg nagyon sokáig, aztán egyszer hallottam egy Waldeck remixüket, az Aquarius-t, ami meg ugye a Hair-ből lett ismert... - nos azóta a fent említett már csak a 2. legkedvesebb :)]
    (és jó a recenz' is ;)

  2. Moesko:
    2009. 01. 14. 5:39

    ha nem a Hairből lenne ismert, és nem juttatná eszembe folyton az az idióta, bocs, nekem igen csekély mértékben tetsző filmet, én is tök bírnám. jó, azért így sem rossz.

Ehhez a bejegyzéshez nem lehet hozzászólni.

balinto 2006