Boozoo Bajou: Dust My Broom

Kiadó: Studio !K7
Megjelenés ideje: 2005. augusztus 22.
Stílus: downtempo, trip-hop
Kulcsszavak: napszemüveg, lazaság, nemtörődömség, Radio Café
Szerintem: 8/10

Boozoo Bajou: Dust My Broom

Hozzávalók:
4:58 percnyi Keep Going
5:34 percnyi Take It Slow
4:56 percnyi Killer
4:45 percnyi 9 Below Zero
5:24 percnyi Way Down
1:36 percnyi Biwak
4:02 percnyi Blast
4:36 percnyi Moanin'
4:02 percnyi S.I.P.
4:51 percnyi Treat Me
4:20 percnyi Barkensignal
szalmakalap
nyugágy
napernyő és/vagy napszemüveg
koktél kacskaringós szívószállal

Elkészítés:
Elsőként szerezzük be a fantasztikus osztrák kiadó, a többek között Toscáék lemezeit is forgalomba hozó Studio !K7 2005-ös kiadványát, a Boozoo Bajou: Dust My Broom című, rendkívül egyedi borítóval ellátott korongját. Miután már kezünkben tartjuk, fosszuk meg a fóliától, majd egy minimum 100 wattos hangszóróval ellátott hi-fi társaságában a megfelelő fényviszonyokat kivárva este 6 és 8 óra között üljünk ki a medence mellé. Ne feledkezzünk meg a napernyőről vagy a napszemüvegről sem. Kényelmesen elhelyezkedve vegyük bal kezünkbe az előzőleg ízlésesen elkészített koktélunkat, jobb kezünkbe pedig a még nagyobb kényelem érdekében a távvezérlőt, s miután a szalmakalapot is fejünkre helyeztük, indítsuk el a hanghordozót. A hangerőt kezdetben takarékon hagyjuk, majd bő tíz perc után óvatos, de határozott mozdulattal Top Cat kíséretében a Killert is hozzáadjuk. Ekkor valamivel feljebb tekerhetjük a hangerőt. A Blasthoz érve vigyázzunk az esetleges túlhevítéssel, ami esetenként kifutást eredményezhet. A biztonság kedvéért ekkor még egy kis tuningot adhatunk hozzá.

Tálalás:
Tanácsos a koktélt biztonságos pozícióba helyezni, a további alapanyagok hozzáadásával ugyanis bólingatós szundikálás léphet fel. Aggodalomra azonban semmi ok, a Dust My Broom ízletes egyvelege ugyanis garantált felüdülést nyújt majd fogyasztóinak, akik egy kicsit ki akarnak zökkeni a zűrös hétköznapok rohanó szürkeségéből. 

Nevetséges 6 dollárért megrendelhető!

Poén

Gruppen

Na figyeljetek... Az lenne a kérdésem, egyelőre még csak kíváncsiságból, hogy kiket érdekelne egy közös rendelési akció a SaikoSoundsról? Úgy festene a dolog, hogy egy rendelésként adjuk le mindenki csomagját, így a pénzt is egyben kellene elutalni (tehát nem kéne mindenkinek külön befizetnie a 2200 Ft-os banki utalást, hanem megosztanánk), és mivel a pakk is egyben jönne, a szállítási költség is jóval olcsóbb lenne egyénre lebontva. 

Tehát: kik lennének benne egy ilyen közös akcióban? A részleteket persze majd megbeszélnénk.

Natural Born Chillers

Kiadó: Aleph Zero Records
Megjelenés ideje: 2004. november 30.
Stílus: Psychedelic, Ambient, Downtempo
Kulcsszavak: dinamika, hipnotizálás, igényesség
Szerintem: 10/10

1. Ishq: Alaya (11:13)
2. Anahata: Shakti (7:10)
3. Zen Mechanics: A New Philosophy (11:19)
4. Jirah: Disconnect (8:28)
5. Agalactia: Monochrome Rainbow Pixie (9:10)
6. Cosmic Fools: Be Yourself (6:31)
7. J.Viewz: Estha (5:09)
8. Son Kite: On Air (MIDIval PunditZ Remix) (6:11)
9. Omar Faruk Tekbilek & Steve Shehan: Ya Bouy (Shulman Remix) (7:00)
10. Eastern Spirit: Under Water (Part One) (6:29)

2004-et írunk. Az Aleph Zero ekkorra az egyik legfontosabb kiadó, holott mindössze két (!) lemezt jelentetett meg (Shulman: In Search Of A Meaningful Moment, Bluetech: Elementary Particles + Prima Materia). Mégis ezzel a két kiadvánnyal is akkora visszhangot keltett, mint más kiadók évek alatt.
A harmadik megjelenésük a Natural Born Chillers, mellyel végképp be akarták bizonyítani: ők a chillre születtek. A tíz számot felvonultató válogatás csupa addig máshol meg nem jelent szerzeményt mutat be.
Már a borító is igen figyelemreméltó: a kivitelezés Quasga (másnéven: Androcell) munkája, aki csillagos ötöst érdemel. Akárcsak a többi jelentős kiadó, az Aleph Zero is igyekszik mindig, minden tekintetben a maximumot nyújtani - ez alól természetesen a borító sem kivétel.

Most pedig térjünk rá a lemezre!
Az utazást Ishq-val kezdjük (nem akarok elfogult lenni, de ez sokszor már önmagában garancia). Alaya névet viselő zenekölteménye a jól megszokott, utánozhatatlan Matt Hillier-világot hozza. Nincs dob, csak mesésen hosszú, hömpölygő loopok, kristályos csilingelések, na és persze Jacqueline Kersley álomszép hangja, mely időről időre előbújik az Alaya során.
Ezután fokozatosan haladunk felfelé a dinamikát illetően. Anahata egy Matte Gillard nevű új tehetséget takar. Shakti című munkája mérsékelt tempójú, de izgalmas darab, kellemesen keveri a lágyabb experimentalt az ambienttel.
Zen Mechanicsszal megyünk tovább. Wouter Thomassen brilliánsan vegyíti a pörgős dubot a Pete Namlook-féle space-es ambienttel. Az eredmény a 11 perces, tökéletes egyensúlyban lévő A New Philosophy.
Ezt Jirah követi, aki azon előadók közé tartozik, akik a goa köreiben mozognak, de időnként készítenek egy-egy ambient darabot is, amitől minimum dob egy hátast a nagyérdemű, és sajnálja, hogy erre gyakrabban nem kerül sor. A Disconnect véleményem szerint tipikusan az a szám, ami egész egyszerűen magába ránt, és körbevesz. Fokozatosan építkező, hipnotikus, ugyanakkor igazán mozgalmas.
Még mindig kavarog a fejünk, mikor elérkezünk az album legizgalmasabb, legegyedibb részéhez, az újonc, ám annál zseniálisabb Agalactiához. Philip Khripkov egyszerűen tökéletes munkát végzett! Lágyan lebegősen vezeti be a Monochrome Rainbow Pixie-t, hogy aztán valósággal kiugrasszon minket a bőrünkből, bőven átlépve a józan ész határát. Hatalmas világzene ez, gyerekek, psychedelic ambientbe oltva. Nem akarok túlozni, de tulajdonképpen olyan jó, mint az abszolút elsőszámú Shpongle.
Az ütős agycsavarások után könnyebb vizekre evezünk a Cosmic Fools társaságában, akiknek a Be Yourself az első munkájuk. Ennek ellenére vérprofi hangzásban lehet részünk. Kellemes, könnyed, életvidám gyöngyszemről van szó, ami talán a "legjózanabb" része a Natural Born Chillersnek. Bár nem mellőzi az effekteket sem, a hatást a kiválóra sikeredett gitár- és zongorajátékkal, valamint Natalie Chalfon hangszalagjaival éri el.
J.Viewz neve talán már ismerősebben cseng. Jonathan Dagan nagyjából az előbb felvázolt vonalat viszi tovább Estha című számával, és bár a Be Yourself szintjét nem éri el, ő is kellemes perceket szerez számunkra.
A soron következő Son Kite-szám egy kicsit sötétebb világba kalauzol súlyos dobritmusaival és mély basszusával. Időnként itt is előtérbe kerülnek a space-elemek, a percről percre fontosabb szerepet kapó fuvolajáték pedig (szerencsére) valamelyest eltolja a melankólia irányába a kezdetben kicsit túl kemény darabot.
Most pedig jöjjön az elkerülhetetlen... Igen, sajnos a Natural Born Chillers nem száz százalékig tökéletes. 9. száma szerintem már-már elviselhetetlen. Pedig jól indul! Aztán egy perc után belép a képbe egy baromi idegesítő, leginkább egérvinnyogásra emlékeztető elem, ami kapásból rendesen hazavágja a számot. A fájó az, hogy ezt egy olyan trackről kell elmondanom, amiben Shulman (az Aleph Zero alapítója) keze is benne van. Mert jó szám lenne ez is, ha kivették volna belőle azt a rohadt nyávogást!
Na sebaj... Szerencsére a lemezt lezáró Eastern Spirit még bőven képes köszörülni a csorbát a mérsékeltebb, meditatívabb Under Waterrel.

Igaz, hogy az utolsó előtti szám nagyon gyenge, de máskülönben olyan válogatás a Natural Born Chillers, amiből nagyon kevés, és egyre kevesebb készül. Igényes, alapos, és sokszínűsége ellenére (vagy miatta?) nagyon összetett.
Szinte sosem adtam ki pénzt olyan CD-re, amit előtte nem hallgattam végig. Ezt úgy vettem. És egyáltalán nem bántam meg.

Vedd meg Te is!
- SaikoSounds
- Psyshop
- Beatspace
- Aleph Zero

Moesko: Never Alone As Embracing You

A képre kattintva a mix Rapidshare-rel letölthető!

Készítés ideje: 2007. december 7.
Stílus: Ambient, Psychedelic, Chillout, Downtempo
Kulcsszavak: tél, szél, félhomály, hó, ölelés
Szerintem: hát, szerintem egész jól sikerült

Patchwork: Wolke
Zen Lemonade: Island Of Forgotten Dreams
Electrypnose: Rozococie
Stress Assassin: Shopcleaner
Full Moon Fashions: Full Moon Fashions
Solar Fields: Magic Eye (Rmx)
Carbon Based Lifeforms: Silent Running (CBL Carbonator Remix)
Shiva Chandra: Modern Accustics
Yello: Unreal
Adham Shaikh: Sabadhi
Mos-Fet: Photosynthese
Antonio Testa: Sunset


Az oldal látogatottsága körülbelül az egyhatodára esett vissza, így nagy furfanggal kiötöltem, készítek Nektek egy mixet, hátha ez afféle jó pont lesz a szemetekben. Ezt le is lehet tölteni, meghallgatni, mutogatni, dicsérni, szidni, stb.
A mixet egy tematika szerint akartam elkészíteni, ez a tematika pedig nem más, mint a tél. A tél sokak számára a hidegség, a visszahúzódás, a melankólia évszaka. Ha esik a hó, baj, mert hideg és hamar undorító sáros lesz, ha nem esik baj, mert mi az, hogy télen sem esik. Télen mindenki mogorvább, introvertáltabb az átlagosnál, kevésbé szeret kimozdulni. A télben az egyedüli jó pont a karácsony, amikor mindenki felszedheti az év közben kőkeményen leadott tíz kilót, kikapcsolhatja a telefont és a tévé rabjává válhat, vagy (személyes példa) végre nem kell minden reggel ötkor kelni tanulás végett.
Tényleg csak ezért lenne jó a tél? Dehogy! A tél is szép évszak, nekem rögtön a második kedvencem. Mert tény, hogy nem mozdul ki az ember. Viszont otthon, a finom meleg takaró alatt pihenhet a barátjával vagy barátnőjével. A tél a pihenés, a regenerálódás ideje is lehet, nemcsak a bezárkózásé. Ezt próbáltam bebizonyítani az itt felvonultatott zenékkel.

Most pedig ezeket a zenéket szeretném bemutatni.
A mixet Patchwork: Wolke c. számával kezdtem, mely Jens Paulsen első lemezén található meg. Az 1997-ben a Spirit Zone égisze alatt napvilágot látott Patchwork egészen új színfoltját képezte a psychedelic chillout zenének, Paulsen ugyanis egy új elemmel tarkította, ez pedig az experimental volt. Ám az olyan előadókkal ellentétben, akik két szék között a földre estek, Paulsen egy döbbenetesen egyedi, komplex hangzásvilágot teremtett, melyet a soron következő lemezein csak még inkább a tökélyre fejlesztett. A Wolke egy lassú, végig a mérsékeltség határán belül mozgó szerzemény, fura hangfoszlányokkal és finoman zakatoló kattogásokkal.
Ezt az Island Of Forgotten Dreams követi, mely egy tisztább, nyugodtabb darab. A Zen Lemonade név mögött a goában és a chillben is jártas Gus Till és Yukimi Yonezawa áll. Önálló albummal egyszer jelentkeztek 2002-ben: a Lemon Soul egy goa-trance lemez volt, azóta azonban inkább az ambientet részesítik előnyben, és világhírű kiadók (Interchill, Liquid Sound Design) válogatáslemezein tűnnek fel. Jelen szerzeményük az Ear Pleasure néven kiadott Chill Tribe válogatáson található.
Electrypnose munkája következik ezután. A név mögött Vince Le Barde áll, aki az utóbbi időben inkább a goa felé pártolt. Rozococie című száma a Subliminimal Melancholies címre keresztelt lemezén hallható. Az Ajja gitárjátékával fűszerezett szám lehetséges, hogy sokak figyelmét elkerülte, ugyanis a 2006-os album véleményem szerint egy meglehetősen gyenge kiadvány, én sokáig végig sem hallgattam. A Rozococie a lemeztől eltérően meglehetősen érzelmes, finomabban engedi előtérbe a kísérletiséget, és még finomabban a noise-t. Az ambient dominál, szerencsére, így egy varázslatosan szép számot kapunk.
A soron következő Stress Assassin: Shopcleaner című száma saját, Within The Office Of Eye And Ear című albumán található. Aki ismeri Henrik Jonsson zenei világát, tudja, mire számíthat: a skandinávoktól megszokott hűvös alapok, mély basszus, a legfinomabb, már-már nem is annak nevezhető mechanika, üstdobok...
Szinte teljesen ugyanezt a vonalat képviseli Bent Recknagel, aki Full Moon Fashions néven a Gabriel Le Mar által irányított Electroluxnál adta ki azonos című lemezét. Erről hallhatjátok most azonos című számát is, mely az albumtól eltérően egy meglehetősen kifinomult downtempós utazás.
Ezután egy kicsit dinamikusabb ritmusokkal haladtam tovább. Ebben Magnus Birgersson remekműve volt segítségemre. A Magic Eye című szerzemény eredeti verziója második, Blue Moon Station című korongján jelent meg. Egy évvel később készült el egy Gnostic Traveller címre keresztelt (nagyon erős tracklistájú, de rémgyenge koncepció szerint felépített) válogatás, melyen hallható volt a Magic Eye újraértelmezett verziója is. Mit ne mondjak, talán a legjobb Solar Fields-szám, amit valaha hallottam. Lassan, megfontoltan építkező, majd egyszercsak a dobok közé csapó és mindent elsodró space-es hangzás. De tényleg, ezt hallni kell!
Őt egy szintén speciális szám követi, ez pedig nem más mint a Silent Running című Carbon Based Lifeforms-szám újrakomponált, teljes mértékben a tökélyre fejlesztett, sőt azon bőven túlmutató darab, mely csak és kizárólag az Ambient Planet Vol. 1 néven futó nem túl erős válogatáson jelent meg. Egyik nap egyik kedves olvasóm e-mailjében olvastam egy nagyon találó kifejezést a H.U.V.A. Network kapcsány, remélem, nem haragszik, ha Őt idézném: "valahol mélyen, még mindig úgy gondolom, hogy nem emberek csinálták azt a zenét". Igen. Pontosan ez a benyomásom ennek a számnak a kapcsán.
A jókora idegborzolás után Shiva Chandrával, vagyis Daniel Vernunfttal megyünk tovább. Bevallom őszintén, a legkevésbé sem kedvelem azt a stílust, amit Daniel képvisel: monoton, üres techno, trance-ként eladva. A Spirit Zone chillout-válogatásain ennek ellenére többször bebizonyította, hogy a kellemes ambient zenéhez nagyonis ért. Kiváló bizonyítéka ennek legjobb szerzeménye, a Modern Accustics, mely a 2003-ban megjelent Global Psychedelic Chill Out negyedik darabján található.
Utána Yello következik, de ne ijedjetek meg. A Yello név hallatán ugyebár mindenkinek egy, a főleg '80-as és '90-es években tevékenykedő synth-pop duó ugrik be. Na már most, az a zene, amit akkor csináltak, aligha nőt a szívemhez. Az első nagy dobásuk az 1999-es, zseniális Pocket Universe című lemezük volt. A korábbiaktól gyökeresen eltérő korong kapcsán végleg megszerettem Boris Blankot és Dieter Meiert (akinek a hangjától még ma is libabőrös leszek, félelmetes). Négy év múlva ismét felhagytak minden addigi szabályaikkal, és ismét egy új világú korongot adtak ki The Eye néven. A tizennégy darabot felvonultató CD néhány számán Jade Davies is énekel. Meg sem próbálom leírni azt a lenyűgőző, kicsit rekedtes, jazzes vokált, mellyel a csajszi meg van áldva. Nem tudok más szót: gyönyörű. Tökéletes.
Aztán itt van nekünk a tribalkirály Adham Shaikh is, aki a tőle megszokott hangzástól kissé távolabb álló, ám tán még annál is zseniálisabb számot készített. A Sabadhi egyébként az elsőtől az utolsó percig tökéletes Essence című limitált darabszámú lemezen jelent meg, a Sonic Turtle gondozásában. A nyolcperces szerzeményt leginkább Jairamji stílusához tudnám hasonlítani, és bár azt a zsenialitást, amire Charlie Roscoe képes, még Shaikh sem tudja elérni, azért Ő is igen magasra teszi a mércét a lágyan hömpölygő Sabadhival.
Őt követi Steffen Schuhrke, aki Mos-Fet néven mindössze három számot készített. Ezek közül az egyik a finom IDM-et az ambienttel keverő Photosynthese, mely a Global Psychedelic Trance című válogatássorozat hatodik darabjának Ambient felén jelent meg, és picit hasonlít Patchwork stílusához. Schuhrke egyébként az industrial ritmusokat pakolgató Controlled Fusion egyik alapító tagja is, ha ez mond valakinek valamit. (Nekem nem mondott.)
A mixet Antonio Testával zártam, aki az ethno-tribal-ambient koronázatlan királya. Sunset című hangkölteménye az Albedo nevet viselő Ultimae-válogatáson hangzott el. Esős, rezignált darab, tipikusan az az "albumokat jól lezáró és mély nyomot hagyó" hangulattal. Nagyon szép.

Nos, ez lenne a mixem. És nagyon várom a kritikákat. :)

Helios: Unomia

Kiadó: Merck
Megjelenés ideje: 2004. április
Stílus: Experimental, IDM, Ambient, Easy-Listening
Kulcsszavak: érzékenység, melankólia, gyermekkor, emlékek
Szerintem: 10/9

1. Velius (5:39)
2. Cullin Hill (1:19)
3. Nine Black Alps (5:46)
4. Homero Hymnus (4:55)
5. West Orange (4:44)
6. Two Mark (4:42)
7. Samsara (6:26)
8. Light House (2:41)
9. Suns That Circling Go (2:57)
10. Getting Through (0:41)
11. Clementine (5:12)
12. Buldir (1:25)
13. Luek (6:03)
(14.) Nyckel (Loess Remix) (4:29)

Keith Kenniff nevét csak pár hónapja ismertem meg, de teljes mértékben meggyőzött arról, hogy a legnagyobbak között érdemes említenem első, Unomia címre keresztelt lemezét. A gyermeki ártatlanság, a mélabús dallamok és a kísérleti kedv ilyen szép egyvelegét, azt hiszem, még sehol máshol nem hallottam, mint jelen albumon. A finom zongoradallamok és a mechanikus zajok igen különös összhangja számomra nem hangzana kimondottan csábítónak, ám Helios zenéje olyan mélységekbe rántja le a lelket, amire csak a legnagyobbak képesek (Freud, ilyesmi)...
Azoknak tudnám leginkább ajánlani ezt az 57 perces csodát, akik fel szeretnék idézni a gyerekkorukat, emlékezni a legboldogabb és legszomorúbb percekre, a közös nevetésekre és a magányos sírdogálásra, az ártatlanságra, a tudattalanságra.
Egyetlen rossz pontja van, ami nem más, mint a bónusznak szánt track a 13. szám után.

Ultimae-hírek

Az Ultimae Records másfél évvel a - véleményem szerint nem éppen a legkimagaslóbb - Oxycanta után kiadja a lemez második részét. Akárcsak elődjét, ezt is a főnökasszony, Mahiane jegyzi. A tracklista egyaránt tartogat jól ismert, és eleddig ismeretlen tehetségeket. Stílusát tekintve körülöleli a lebegős ambientet és a finom IDM-et is. Itt tudtok belehallgatni, illetve aki nem bír magával, már most megveheti - szokásos 11 euróért (mely később picit emelkedik).

Az EarthShine ma érkezett meg a SaikoSounds polcaira, és - ahogy az Ultimae által piacra dobott lemezeknél lenni szokott - pár órán belül el is fogyott. Természetesen a fiúk nemsokára rendelik a következő adagot. Addig is itt lehet kóstolgatni.

Solar Fields: EarthShine

Kiadó: Ultimae Records
Megjelenés ideje: 2007. november 28.
Stílus: Progressive Trance
Kulcsszavak: lüktetés, révület, napfény, kiforrottság
Szerintem: 10/10

1. Summer (8:31)
2. Kick Back (8:53)
3. Black Arrow (10:02)
4. Brainbow (11:22)
5. Spectral Nation (12:02)
6. Adjustment (9:49)
7. February (9:42)
8. Cruise (9:05)


Magnus Birgersson 2001-ben készítette el első, Reflective Frequencies című lemezét, melyet Solar Fields néven jelentetett meg a francia illetőségű Ultimae-nél. A lemezzel egy csapásra híressé vált, akárcsak a kiadó maga, amely főleg a psychedelic ambientre állt rá. Magnus zenéje azonban mégis meglehetősen eltérő volt a szcéna többi előadójától. A fantasztikusan hosszúra nyújtott mély, utaztató loopokat a finom kísérletiséggel, az experimentallal fűszerezte, az így kapott egyveleg pedig utánozhatatlan ambient zenét jelentett.
Az első lemeznél még fantasztikusabbra sikeredett a Blue Moon Station, amely 2003-ban látott napvilágot. Még intenzívebb, és jóval kiforottabb munka volt ez, mint a két évvel korábbi.
2004-ben Vincent Villuisszal (Aes Dana) karöltve H.U.V.A. Network néven elkészítette a Distances című kiadványt is, mely a két ambientmogul hangzásvilágát ötvözte.
2005-ben egyszerre két lemezt jelentetett meg Magnus. Míg a Leaving Home a már általa megszokott ambient jegyében készült, addig a 300 darabszámra limitált Extended egy meglehetősen más, jóval mélyebb utazást nyújtott a space és a floating ambientet szerető hallgatóknak.
Aztán azóta csendben van. Válogatáslemezeken persze változatlanul vendégeskedik, de új albumról egészen mostanáig semmi hírt nem kaptunk.
Aztán pár hónapja közzétette az Ultimae, hogy Magnus Birgersson elkészítette az ötödik stúdiólemezét, mely több vonatkozásában is rendhagyónak számít. Először is az eddigi psychedelic ambienttől eltérően ez egy progressive trance (vagy ahogy Ők definiálták: morning trance) munka, s az eddigi ultimae-s megjelenésektől eltérően nem mixelt. Magnusról mindenesetre eddig is köztudott volt, hogy otthonosan mozog az uptempo világában is, ám ilyen hangvételű munkáiról inkább csak live actek formájában értesülhettünk, esetleg egy-két válogatáslemezen.
Az EarthShine címre keresztelt ötödik lemez eredetileg november 8-án jelent meg, ám az Ultimae megjelenései (akár a legtöbb kiadóé) egy kicsit mindig késnek a hivatalos megjelenési dátumhoz. Ez most sem volt másképp, ráadásul egy véletlen borítónyomatatási baki okozta szerencsétlenség miatt további két héttel csúszott a polcokra kerülés.
A várakozás azonban megérte.
Az elsőtől az utolsó percig kiváló album született, mely a pörgősség ellenére is álomszép utazást nyújt. A vezető stílus a progressive trance. Az első két szám előtérbe engedi az acidet is, sőt a második még kicsit túlzásba is viszi, ám szerencsére még időben egyenlíti ki. A harmadik szám véleményem szerint az EarthShine csúcspontja, a legkiválóbb szerzemény. Semmiféle aciddel vagy pszichedeliával nincs megfertőzve, a klasszikus prog-trance vonalat képviseli. Gyönyörű szám.
Az előbb említett pszichedelia is előtérbe kerül azért, elvégre mégiscsak Solar Fields-albumról van szó, így a következő két szám ennek az irányzatnak hódol. Mérsékeltebb a Brainbow és kemény ritmusokkal bír a Spectral Nation. Aztán a hatodik szám egy sötétebb képet fest, majd két klasszikus, de a Black Arrow szintjét el nem érő darabbal ér véget a CD.
Magnus bebizonyította, hogy nemcsak a downtempóban, hanem a pörgős, ugyanakkor kifinomult és igényes uptempóban is rutinosan mozog, és képes igazán maradandót alkotni. Ugyanakkor én jobban örülnék, ha az EarthShine után ismét visszatérne ahhoz, ami miatt megkedveltem Őt.

A lemezt megrendelheted az Ultimae Records hivatalos honlapjáról, és hamarosan keresheted a többi oldalon is.
Látogasd meg Solar Fields hivatalos honlapját is!

Újra

Üdvözlök mindenkit újra.
Alaposabb megfontolás arra jutottam, mégiscsak jó kis oldal ez, kár lenne abbahagyni, így a Moesko Music nem szűnik meg, habár a koncepciója jelentősen változik. A cél azonban ugyanaz: kedvenc zenéim népszerűsítése, tájékoztatás, és a vásárlásra való ösztönzés. 

Bízom benne, hogy nem fogok csalódást okozni. Épp ezért ha bármiféle észrevételed van, kérlek ne habozz megosztani velem. 

Kellemes időtöltést! :)

Bánhegyi Béla

Bánhegyi Béla

( Click here to read it in English )

Ne lepődjetek meg, ha a közeljövőben egyre többet találkoztok majd a fenti személlyel. A név egy zalaegerszegi srácot takar, aki tavasszal készítette el első saját kiadású kislemezét, mely promóciós formában látott napvilágot. Béla miután készített egy MySpace-oldalt, hirtelen ötlettől vezérelve fogta a cuccot, és elküldte a világ minden tájára az általa érdemesnek talált kiadóknak és rádióknak. Döntését váratlan siker követte: a szerzemények bejárták Amerika és Európa rádióit.

Honnan
Bánhegyi Béla 1982-ben született Keszthelyen. Az elektronikus zene, a szintetizátorok már egészen fiatal korában érdekelték, a döntő változás azonban 1995 végén következett be életében. Tombolt a rave- és, hardcore láz, mely természetesen őt is megfertőzte. Igazi zenebolond lévén minden pénzét CD-kre költötte. 1998-ban megalapította a Party-San Music Clubot (később: Technology Music Club). Ez egy elektronikus zenei fan club volt, mely rövid időn belül közel 200 tagúvá bővült, sőt saját magazinjuk is megélt pár kiadást. Béla ekkor már tudta, hogy a zenével nemcsak hobbiszinten szeretne foglalkozni.

17 évesen játszhatta élete első komolyabb szettjét a helyi rádióban, leginkább az akkoriban futó trance darabokból építkezve. Ezt követően a zalaegerszegi Club Azték egyik rezidensévé vált, ahol könnyű dolga nem volt ugyan (tekintve a város kevésbé elektro-orientált beállítottságát), de a bulik elején és végén való zenélés lehetőséget nyújtott az elinduláshoz.

2001 vége felé azonban Béla egyre inkább saját munkákon kezdte törni a fejét. Némi kísérletezgetés után 2003-ban alapított egy zenekart. Tervei megvalósítása érdekében felhagyott addigi éjszakázó életformájával, lemezei jó részét eladta. A zenekar kezdetben jó ötletnek tűnt, ám mire a számok profi stúdióba kerültek volna, a hattagú csapat – ahogy az ilyenkor gyakran lenni szokott – feloszlott.

Béla egyénileg folytatta a zenekészítést. Érdeklődésének középpontjába egyre inkább a downtempo-vonulat: az ambient és a new age került. 2007 márciusában született meg a fent említett kislemez.

Most
Jelent pillanatban három számot (Afterimage, Az Égiek, Existence Part 1-3) játszanak rendszeresen a rádiók és lemezlovasok.

Európa-szerte Angliában, Hollandiában, Németországban, Olaszországban, Ibizán – és Magyarországon is gyakran pörgetik. A szerzemények a tengerentúlon, Amerikában és Kanadában is igen népszerűek.

Hová
Bélának minden esélye megvan a sikerre, amiben ő maga is okkal bízik: egy angol és egy amerikai kiadótól rendkívül pozitív visszajelzéseket kapott, előbbit komolyan érdekli a kislemez, illetve a készülő album(ok) anyaga is. Ennek tudatában Béla jelenleg is dolgozik a korongokon, melyek előreláthatólag öt év anyagát fogják tartalmazni; valamint gondosan tervezgeti élő fellépését is.

Számok
Zenéjét finom átmenetként lehet jellemezni a new age és a letisztult ambient között.
Az Afterimage egy rövid, bevezető jellegű, ám annál érzelmesebb szám. Fokozatosan, de biztosan építkezik a lágy hangképekből és a háttérben hallható hegedűszóból.
Ennél jóval dinamikusabb és több new age-t hordoz magában Az Égiek c. munka. Több szerepet kap a hegedű, s előtérbe kerül a szerzeti kórus is.
A háromrészes Existence nyitó másfél perce a space-es hangzásvilágot képviseli, a Solar Fields- és Alpha Wave Movement-féle stílus jegyében. A folytatás azonban merőben eltérő , az egymásba folyó második és harmadik rész hegedű- és zongora játéka egy lényegében teljesen más dimenzióba szállít, ám az első rész egy effektje a folytatásnál is jelen van, szerves egésszé varázsolva a darabot.

Az Afterimage, Az Égiek és az Existence Part 1-3 című számokat Te is meghallgathatod Béla MySpace-es oldalán: www.myspace.com/belabanhegyi

...a fejleményeket pedig kíváncsian várjuk.